Nóri még nem volt egy éves, amikor eldöntöttük a férjemmel, hogy igen, bölcsibe fog majd járni, mert jót tesz neki a társaság, a gyermekközeg. Alapos terepszemlét tartottam, végig néztem az összes Dunakeszin fellelhető magán bölcsi és családi napközi honlapját, beszéltem ismerősökkel, barátokkal, tapasztaltabbakkal, folyamatosan szűkítettem a kört. Végül kiválasztottam a legszimpatikusabbat. Nem volt nehéz dolgom, mert a Baby Bocsokban tett látogatásom után nagyon fel voltam dobva. Szimpatikus volt a hely, a kisgyermeknevelők. Nem találkoztam velük, csak 10 percre, de az is nagyon pozitív benyomást tett. Találkoztam már odajáró gyerekekkel, látszott rajtuk, hogy mosolygósok, kiegyensúlyozottak és igazán jól érzik magukat. Láttam azt is, hogy hogyan viszonyulnak hozzájuk a kisgyermeknevelők. Ez engem abszolút meggyőzött.

Mi a fenti, Tigris csoportba járunk, Adrihoz és Petrához, sokat emlegettem Nórinak a kezdés előtt őket is és a bölcsit is. Beszélgettünk arról, hogy reggel, mikor felkelünk hova fogunk indulni, kik lesznek ott, miket fognak csinálni. Folyamatosan szóba hoztuk Nórinak, ám a beszoktatásánál azért még így is elérzékenyültem. Nóri nagyon jól vette az akadályokat, álomszerűen ment a beszoktatás, napközben nem is nagyon keresett. Nagyon büszke vagyok rá, és hiszem, hogy mindez azért is ment ilyen gördülékenyen, mert a sok-sok szeretet, amit ő és többi baba kap, biztonságos közeget teremt nekik, és tudják, hogy jó helyen vannak.

Kedvenc történetem is a beszoktatáshoz kapcsolódik. Azt gondoltam mindenre fel vagyok készülve, de arra nem számítottam, hogy Nóri az első napon majd hazafelé menet sírja el magát. Amikor ugyanis hazafelé indultunk a társai épp az udvarra készülődtek, és hát ő is szeretett volna még kimenni játszani, amire sajnos akkor nem volt lehetőségünk. Azt hiszem, hogy ennél jobban nem is indulhatott volna a beszoktatás! 😊

Groszman Erika, Nóri Édesanyjának írása